még egy nap • one more day


Még jó, hogy az irodában van két nagy tábla, mert így fel tudjuk írni az emlékeztetőt jövőre: a roham november közepén kezdődik, és neeeem… nincs vége huszonharmadikáig, még akkor sem, ha már napokkal korábban lehúztad a rolót. A férjem leleményesen megint túlméretezte a készletet. Nem viccelek: túúúúúúl. És hoppá, egy héttel korábban megint elfogyott néhány játék, köztük a klasszikus: az elveszett nyakék. A férjem könyörgött, hogy rúgjam ki. Nem fogom! :-) Iszonyat fáradtak vagyunk, de nagyon örültünk a rohamnak! Persze a futárok is túl voltak terhelve, így némi nehezítés, hogy akkorra kellett elkészülnünk az aznapi csomagokkal, amikor jönni tudtak érte. Nem mondom, eléggé fent volt a léc. De új erőre kaptunk az ilyen e-mailektől, hogy: "ölnek a Pagonyban a Marbushka játékokért, ezért nagyon kellene!" Ilyenkor persze padlógáz… azt hiszem a végén mindenki elégedett volt.
Igaz, hogy itthon elfogyott a mézeskalács és az adventstollen is és néhány ajándéknak csak hűlt helye volt, mire a boltba értem + mi voltunk az utolsók az utcában, akiknek felkerült az ünnepi díszítés a házra, de nem baj, ez csak a körítés… A fáradtság, a köd és a hideg ellenére is fantasztikusan karácsonyi a hangulatunk! Köszönjük mindannyiótoknak a támogatást, a kedves visszajelzéseket! Fogadjátok szeretettel a kedvenc karácsonyi mesénket. Ez a mi ajándékunk az ünnepekre!

Legyetek türelmesek, figyeljetek és vigyázzatok egymásra! Boldog, meghitt ünnepeket kívánunk!



It’s lucky we have two big chalkboards in the office, so we’ll have a place to write the reminder next year: the rush starts in the middle of November, and nooo… it doesn’t end until the twenty-third, even if you’ve drawn the blinds days before. My husband resourcefully over-sized the supply again. I’m not joking: ooover. And oops, a week ago we ran out of a few games again, among them the classic: the lost necklace. My husband begged me to fire him. I won’t! :-) We’re horribly tired, but we’re very glad for the rush! Of course the couriers were overloaded too, so it’s somewhat of a challenge that we had to be ready with the daily packages when they could come to get them. If I do say so myself, we set the standards pretty high. But we got a new strength from e-mails like: “they’re killing for Marbushka games at Pagony, so we really need them!” Then of course we put the pedal to the metal… I think everyone was satisfied at the end. It’s true that we ran out of gingerbread and adventstollen, too and some gifts were nowhere to be found by the time I got to the store + we were the last ones on the street to put up the holiday decorations on the house, but it doesn’t matter, this is just the garnish… Despite the fatigue, the fog and the cold our mood is wonderfully Christmas-y! Thank you all for the support and the kind feedback!

Be patient, pay attention to each other and take care of each other. We wish you happy, cozy holidays!