csúcstalálkozó • summit meeting

huh, nehezen gyorsulok vissza. Mivel végig dolgoztam a babaházzal az ünnepek alatt, így logikusan addigra fáradtam el, mire kezdeni kellett volna az évet újra - feltöltődve. Lehet, hogy idén ezért is nem tettem ígéreteket, amiket meg kell valósítanom. Rájöttem, hogy nyomaszt a sürgetés és folyamatosan hiányérztem van. Igaz, hogy a listán lévő dolgok helyett készült más, de a fókuszban az elégedetlenség marad: kizárólag az, amit nem csináltam meg. Így idén leültünk a férjemmel és első alkalommal a kapacitásunkról beszéltünk, térben és időben behatárolva a lehetőségeinket. Nagyon inspiráló volt. Ami rossz hír, hogy sok játéktól elbúcsúzunk, de ígérem helyettük új izgalmas dolgok születnek majd. Két játék már folyamatban van, ezek témájukat tekintve nagyon közel állnak hozzám: a kutyák és a főzés. Persze külön-külön. Jelenleg a firkálás stádiumban van mindkét projekt, de azért megosztom. Néha jó visszanézni, hogy mi miből mi lett…

Wow, I’m having a hard time speeding up again. Since I was working with the doll house all through the holidays, logically I got tired by the time we should be starting up again – refreshed. Maybe that’s partly why I hadn’t made promises this year that I have to keep. I realized that the pressing depresses me and I have a constant feeling of something missing. It’s true that other things were done instead of those on the list, but dissatisfaction remains in focus: exclusively what I have not done. So this year we sat down with my husband and for the first time we talked about our capacity, limiting our possibilities in space and time. It was very inspiring. The bad news is that we are saying goodbye to lots of games, but I promise new, exciting things will be born instead of them. Two games are already in progress, these are very close to me regarding their themes: dogs and cooking. Of course separately. Currently both projects are in the doodling phase, but I’ll share it. Sometimes it’s nice to look back at what became of what…