lassan, lassan... • slowly, slowly...
Nagyon passzol az új játékunk az új életünkhöz! A térkép igencsak gyakran előkerül nálam, mert új városban lakni olyan ...turistás érzés, de napról napra bátrabban vágok neki az utcáknak. Aztán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy biciklit szeretnék. Utálok vezetni és tömegközlekedni, a séta pedig bizonyos távolságon túl nem célravezető. “Szóval bicikli” – méláztam. Egész jól kitaláltam, hogy milyen legyen. “Barna és régi. Ez biztos. Klassz lenne,” gondoltam, “ha világos lenne a kereke. Kosár nem kell.” Másnap a szemközti utcában a használt bicikli boltban kiraktak egyet. Barna volt és régi. Világos kerékkel. Átjött az üzenet! :-D Biztos voltam benne, hogy direkt nekem lett odatéve! Egyrészt azért, mert előző nap még nem volt ott, másrészt mert pont olyan volt, mint amiről álmodtam. Megosztottam impresszióimat a férjemmel, aki rögtön lehidalt naivitásomtól. Megtartotta akadémiai székfoglalóját arról, hogy ez nem így megy! Még hogy odatéve! Bah! Az ember körülnéz, tudakozódik, böngész a neten, nem rohan fejjel a… biciklinek. Mondtam, oké. Azért megnézhetjük? Némileg vonakodott, de belement. Nézni csak szabad?! Aztán a dolog ezzel el is dőlt… felültem álmaim biciklijére és megállapítottam, hogy nemcsak kedves arca van, de kényelmes is! – hazavittük. A bicikli megvan vagy húszéves és itt áll az ablakom alatt - a hóban :-D. Mellette pedig a férjemé, aki meglepő módon feladta azon elképzelését, hogy utána kell járni a dolgoknak. Biztos az új város kisugárzása tehet róla, vagy inkább az, hogy őt egy az enyémnél is idősebb bicikli szólította le ugyanott, ugyanakkor. Ennyit a böngészésről, utánjárásról. Szeretem kibillenteni a dolgokat a logikus menetükből. :-D
De hogy munkáról is essen szó: Az új játék terepe lassan halad: 50 helyszínből 35 van kész, de bele sem merek gondolni, hogy ezen túl még hány figura és kártya vár rám. A játék megint gigantikus lesz: szokásomhoz híven ismét versenybe szálltam korábbi énemmel. Mintha nem lenne jobb dolgom! :-))))
Our new game really matches our new life! I pull out the map pretty often because living in a new town feels like being a tourist, but I'm getting around with more confidence each day. A few days ago the idea took form in my mind that I would like a bike. I hate driving and public transport, and walking is not practical past a certain distance. “A bike, then” – I mused. I had quite a good idea of what it should be like. “Brown and old. That' for sure. It would be cool,” I thought, “if it had light weels. No need for a basket.” The next day they put out a bike in the used bike store in the street opposite ours. It was brown and old. With light weels. I got the message, I felt that it was put there especially for me! Firstly because it hadn't been there the day before, and secondly because it was exactly like what I had been dreaming of. I shared my impressions with my husband, who was immediately blown away by my naivety. He gave his inaugural speech that it doesn't work this way! Put there for me! Bah! One has to look around, inquire, browse online, one doesn't go head first into... a bike. I said, okay. But can we take a look? He was a bit reluctant, but he agreed. Surely just looking is okay?! And that settled the question... I sat on the bicycle of my dreams and I ascertained that it not only has a friendly face, it's comfortable, too! - we took it home. The bike is like twenty years old and it's standing here under my window. And next to it is my husband's,which had him abandon his idea that you have to look around first, he was beckoned by a bike even older than mine, in the same place, at the same time. Hehe. So much for browsing, looking around. I like to disrupt the logical course of things. :-D
The board for the new game is progressing slowly: 35 of 50 locations are done, but I don't even want to think about how many figures and cards await me after this. The game will be gigantic again: I am competing with my past self, as usual. Like I have nothing better to do! :-))))
