Télapó - Sinterklaas
A tegnapi ködös, hűvös estén megérkezett hozzánk a Télapó! Egy hete hajózott be a kikötőbe. Azóta járja a várost és apró ajándékokat csempész a gyerekek cipőjébe. Az igazán nagy ajándékot ötödikére tartogatja, a tetőkön lovagolva a kéménybe pottyantja a zsákját, így a kandallókban ott várja a gyerekeket az ajándék. A megérkezése napján itt lovagolt el az ablakunk alatt. Még szerencse, hogy nem a tetőn, ahogy azt ötödikén teszi, Bojána biztosan szívbajt kapott volna. Tegnap hozzánk is bepottyant a zsákja az első holland ajándékokkal: Bojka a nevének kezdőbetűjét kapta csokiból és egy mézeskalács Télapót.
Szeretem ezt az időszakot, mert a Télapó érkezésével elkezdődnek a téli ünnepek. lyenkorra már furcsa, bölcs távolságtartással szemlélem az elmúlt évet, hirtelen már nem is tűnik olyan fontosnak semmi. Jól esik lezárni a hétköznapokat és ráhangolódni a pihenésre.
A városban másképpen érkezik a karácsony. Döbbenet, itt életre kelnek a klasszikus, képeslapba illő díszletek: köd, nyüzsgés, ünnepi világítás, kipirult arcok, karonfogva sétáló, ráérősen vásárló emberek, nagy, díszes szatyrokkal, becsomagolt ajándékokkal megpakolva. Eddig azt hittem, ilyen csak filmekben van. Felvillanyoz a jókedvük úgy is, hogy az ablakon keresztül nézzük őket, de legtöbbször mi is belevetjük magunkat a sűrűjébe. Vonzanak a fényes kirakatok, de már minden ajándékot megvettünk…! Persze az ötletekből kifogyhatatlan vagyok, azokból mindig több van, mint amennyit megengedhetnék magamnak. A házat is elkezdtük csinosítani, bár még elég bizonytalanul. Otthon a megszokott mozdulatokkal tettük helyükre a díszeket, itt még sokat szerencsétlenkedünk. A kirakatot lebontottam egy időre, az irodánkat visszavarázsoltam otthonná. De ez nem jelenti azt, hogy vége lenne a munkának, de egyre lassuló tempóban varrjuk el az idei év utolsó szálait is: az Emil fejek még rám várnak idén, megfestem ugyan, de a karácsonyi őrületben nem merem postára adni, nehogy elkeveredjenek. Így csak januárban kezdődhetnek vele a munkálatok otthon. Még egy meglepetést tartogatok számotokra, amit itt fogok megosztani a blogon még az ünnepek előtt, …sőt, hamarosan! Addig is készülődjetek vidáman! A Karácsony már a levegőben van!
Sinterklaas has arrived! Yes, I know it for sure, because I saw him! He was riding on his white horse when he passed our window. Fortunately, he wasn’t on the roof, as "official" in the Netherlands, Bojana would have been shocked by the sight. :-) I love Santa, because the Christmas season starts with his arrival, and also the cosy days. We look back at the past year with a kind of calmness and wisdom, and suddenly nothing seems to be very urgent or important. We slowly close the business days and change them into leisure.
The scenes of Christmas are different in town. The classical postcard pictures come alive: fog, festive lights, cheerful faces, happy people walking caressed, packed with fancy, wrapped gifts. Their enthusiasm magnetizes us, so we join them most of the time. I love the bright shop windows too, but I already bought all the presents ...! Of course, I have plenty of ideas left, much more than I could afford. :-D We started to decorate the house even though we are a little embarrassed. At home, everything had an exact place to put on, but we have no traditions here, so we have to think a lot to find a perfect place for a perfect item. I closed the shop window project for a while, our office turned back to home. But this does not mean that the work ends, but we slowly finish the rest for this year: I will paint Emil’s heads this year, but I do not dare to post it in the Christmas rush. I have a surprise for you, which I will share on this blog before the holidays ... or soon, very soon! Until then, we wish you a happy holiday preparation!
